Amikor valahol felmerül az állatkínzás lehetősége, sokszor derül ki, hogy közigazgatási eljárásban a jegyző, illetve büntetőeljárásban a rendőrök nem tudják (akarják) megítélni, hogy felmerül-e az állatkínzás gyanúja. Ahhoz, hogy a területre behatoljanak, elegendő az állatkínzás gyanúja, nem kell, hogy ALAPOS gyanú legyen. Ilyenkor célszerű, ha a hatóságokat segítendő az ott lévő állatvédő/állatvédő szervezet magával viszi azokat az ábrákat, amelyeket most készítettem úgy, hogy az internetről letölthető rajzos ábrák mellé magyarázó szöveget tettem.
Az ábrák az egyes állatfajok (kutya, macska, ló, szarvasmarha) kondícióját mutatják, az ideálistól két irányban, lefelé a kórosan soványig, amely esetben – hacsak az állat nem beteg, és IGAZOLTAN nem áll emiatt kezelés alatt – az állatkínzás gyanúja minden esetben megáll. Az ideálistól felfelé történő eltérés esetén meglepő lehet, hogy a legfelső (5-ös vagy 8-9-es kondíciópontszám a különböző rendszerekben) is felveti az állatkínzás gyanúját. Az állatok mozgáshiánya, túletetése, kóros elhizlalása szintén minősíthető állatkínzásnak, de ez szakértői megítélés kérdése, tehát ha ilyen esettel találkozik az állatvédő, célszerű állatorvos segítségét kérni ennek megítéléséhez.
NYILVÁN más a helyzet egy nem etetett, kórosan sovány állat, és egy rosszul gondolt szeretetből túlhizlalt állat esetében. Míg előbbi esetben az állatot elhanyagoló tulajdonostól az állat hatósági segítséggel történő elhozatala lehet megoldás, utóbbi esetben a tulajdonos felvilágosítása és az ismételt ellenőrzés segíthet.
dr. Markus Gabriella
kuratóriumi elnök – Chairman of the Board of Trusteesv
